Ugye már beharangoztam, hogy lesz egy élménybeszámoló a hétfői napról.

Tűkön ülve vártam már a hétfő reggelt, mivel kb másfél héttel előtte megbeszéltem Zsoltival, hogy menni fogok hozzá. No de nem csak Zsolti barátomhoz indultam, hanem egy úttal a Powerbuilderes Wizsó barátomhoz is, aki elindította a rekreációs sportkarrieremet, az egykori Powerbuilder edzésrendszer tesztelés során, minek folyamán tanulásra és fejlődésre ösztönzött. Legnagyobb sajnálatomra belázasodott.

Ezúton is jobbulást kívánok!

A napom az utazást követően egy edzéssel kezdődött, kötelező guggolás, evezés és mellről nyomás volt terítéken, amíg Zsolti oktatta a tanítványait.

Gyanús, narancssárga folyadék

Mivel volt még idő és tér, ezért úgy döntöttem, hogy az edzést egy játékos levezetéssel toldom meg, bellezek egy kicsit. Belleztem is, de nem sikerült túl játékosra a dolog, ismételten nem bírtam ellenállni az ismeretlen magaslatok kísértésének, így új rekordokat állítottam be. Vérzik a szívem azóta is, mert nem készült róla fotó. Akkor még nem volt ott velünk Jay, aki lefotózhatott volna, így illusztrálni fogom az egészet.

Snatch, először 28kg-os kettlebellel, ebben biztos voltam, hogy megy, legalább annyira, mint a 32 kg-osban. Aztán megragadtam a 36 kg-os kettlebellt, ennél kicsit visszafogtam már az arcomat, mert ez a súly ismeretlen volt számomra, 32 kg-os kettlebellnél nagyobbat még soha nem fogtam. 5 ismétlés sima volt mindkét karral.

Aztán jött a vízválasztó. Ha már a 36 megy, akkor meg kéne próbálni a 40 kilóst is. Meg is próbáltam, de megmondom őszintén kicsit bizonytalanul indítottam meg a technikát, aminek köszönhetően a golyó kifordította a vállamat, de még a könyökömet is. Jegyezzük meg egy életre, hogy amikor súlyt fogunk a kezünkben, akkor nincs buzulás.

Nem történt komolyabb sérülés, az ijedtség is minimális volt, mert mindjárt utána teszteltem azt, hogy a vállam bírja-e vajon a snatch végső pozícióját, a kiakasztott kart. Lökés 40 kg, enyém volt.

Aztán megtörököltem egy 32 kg-os golyót, amivel elégedett voltam, már csak azért is, mert nem szoktam TGU-zni, 2-3 havonta csinálok 2 ismétlést 24 kilóssal, viszont komolyan baszta a csőrömet a 40 kilós snatch… Tudtam, hogy bennem van, így egy 20 perces pihenő után az enyém lett a tökéletes technikájú 40 kg-os kettlebell snatch. Vajon a 48 kg is menne? Szerintem igen, ha nem fárasztom ki magam, de ez majd kiderül valamikor máskor.

Utána Zsolti körbevezetett a Thor-ban. Kijelenthető, hogy a Thor Gym a funkcionális edzés Mekkája, minden van, amire szükséged lehet. Szakmailag felkészült edzők, akik folyamatosan fejlesztik önmagukat, nem csak fizikálisan, hanem szellemileg is, segítőkész recepció, hatalmas öltöző, jó fej sportolók, gyűrű, kötél, street workout kellékek, kettlebell-ek tömegesen és rengeteg súly. Ez a magamfajtának maga a mennyország!

A körbevezetést követően megérkezett Gabesz, közismert nevén Jay -bizony, a profi fotósunk, aki valójában a fegyencedzés egyelőre koronázatlan királya-, hogy 3-an 1 asztalhoz ülve alkossunk valami nagyon szuper dolgot. De előtte edzett Ő is.

Roppant kellemes csalódás volt, mikor azt láttam, hogy valaki úgy guggol front squat-ban, hogy előtte fel clean-eli a súlyt. A környezetemben senkitől sem láttam még, pedig ha valami, akkor ez aztán tényleg minden területét megdolgozza a testnek.

ATG-ben, úgy, ahogy azt illik!

Gabesz edzését követően technikáztunk majd 1 órát, de mégsem eleget. A technikázás önmagában is képes megnövelni a használt súlyt, így mindig megérdemli a kellő figyelmet, pláne olyan gyakorlatoknál, amik rendkívüli dolgokhoz juttatnak hozzá, de sokat el is vehetnek tőled.

A technikázást követően felmértük Gabesz jelenlegi állapotát, amiből túl sok konklúziót nem lehetett levonni, mivel fáradtan feküdt be fekve nyomni, ill. állt oda guggolni és felhúzni is, viszont mind3 gyakorlatban bőven a saját súlya felett teljesített és baszki, öröm volt nézni azt az ízületi mobilitást, amivel rendelkezik.

Aztán a fiúk rábeszéltek a fekve nyomásra. Számomra a fekve nyomás egy komoly problémát okoz, utálom, mint a szart, mert hálátlan gyakorlat, s mindeddig többször szereztem kötött vállakat és sérülést a végzése közben, mint amennyit profitált a gyakorlat. Boldogít a tudat, hogy a saját súlyomat + 5-10kg-ot mindenféle edzés nélkül kinyomok.

S lőn a leggyengébb láncszem. Idővel javítunk rajta. Idővel... Jó hosszú idővel...

Mindeközben Zsolti megmakacsolta magát és nyomott. Nyomott barbellel, nyomott kettlebellel, aztán együtt örültünk, hogy nem fáj a könyöke, sem az alkarja.

Jómagam is tisztelettel adóztam a látvány előtt, már csak azért is, mert Zsolti által használt súly másnak a két kezes mellről nyomáshoz is sok, illetve azért, mert sokat látott emberként e-fölött a gyakorlat fölött valahogy átcsusszantam. Soha nem próbáltam még a barbelles press-t, de hát asszem pont itt az ideje. Nagy Ákos is 90 kg-ba nyom, 1 kézzel, szóval a motiváció és az eszközök adottak.

Cirka 6 órányi edzőtáborozást követően összeültünk és letisztáztunk több olyan dolgot is, amiről egyelőre nem beszélek, csak annyit, hogy csudijó’ lesz.

A megbeszélésünk végén, hazaindulásom előtt lőttünk egy közös fotót is, megörökítve ezt a nagyszerű és tanulságos napot. 

Aztán vidám búcsút vettünk egymástól, annak tudatában, hogy a jövőben még biztosan találkozunk és hazaindultam, hogy regeneráljam a megzilált központi idegrendszeremet :D

Peti

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.