Jó régen írtam a blogba. Ennek egyetlen oka van, az, hogy facebook-on egyszerűbb az élet. Na nem mint, ha oda többet írnék, de sajnos ez van. 6-tól 4-ig meló, utána edzéseket tartok, vagy én magam edzek.

Összefoglalva az elmúlt néhány hónapom, néhány szóban:

1) edzettem
2) kísérleteztem
3) meghúzódtam
4) prevenciós/rehab technikákat tanultam
5) elkezdtem edzeni, már okosabban
6) aztán elkezdtem edzeni másokat
7) és szereztem egy edzőt magamnak.

1) Edzettem. Szerintem ezen nincs mit túlmagyarázni.

2) kísérleteztem azzal, hogy egy 1000 rep deadlift-es programot miként tudok kivitelezni 1 hónap alatt anélkül, hogy kiégnék. Sehogy.

3) túledzettem magam, ahogy az várható volt. A térdem és az egész hasfalam sérült volt hetekig.

4) Megismerkedtem az 1 lábas gyakorlatok hatalmával, az strukturális egyensúly fontosságával, aztán újra rácsodálkoztam az 1 lábas gyakorlatok hatalmára, majd eljutottam 200x4 ismétlés felhúzásig és 100kgx5 ismétlés kitörésig. Ez új rekord volt nekem, mivel soha a büdös életben nem voltam képes 200-ba 2-nél többet húzni és soha a büdös életben nem csináltam kitörést.

5) Mobilitás program, korrekciók, technika, óvatos progresszió. Valójában buziskodtam.

6) Először a kedvesem jelentkezett nálam edzésre. Aztán a barátaim. És most már ismeretlenek is felkeresnek. Néhány hónap leforgása alatt nagy személyiség fejlődésnek lehettem szemtanúja és átértékeltem nagyon sok dolgot. Másokra sokkal komolyabb figyelmet fordítok, legyen az törzsedzés, technika, progresszió, alvás mennyiség/minőség, mint saját magamra. (ebből adódott a 7. pont a felsorolásban) 

Látni azt, ahogy egy esetlen, mozgásképtelen (átvitt értelemben) ember egyik hétről a másikra egyre erősebb lesz, jobb mozgáskoordinációval, jobb aerob kapacitással... Felbecsülhetetlen. De a leginkább felbecsülhetetlen az, ahogy teljesen mozgásellenes személyiségek önmagukból kifordulva egyszerűen csak szomjazni kezdik a fejlődést és a mozgás élményét. Na ez az igazán jó az egészben!

A tanítványaim fejlődése ámulattal tölt el. Lelkesen és keményen odateszik a munkát és ennek bizony nyoma van. Csak hogy dicsekedjek egy kicsit, a párom még térdelő fekvőtámaszt sem tudott szabályosan végre hajtani, 2 hónap edzés után pedig a teljes fekvőtámaszon dolgozunk, a felhúzás maximuma 40-ről 70 kg-ra nőtt és szeret guggolni. Ezért veszem feleségül.
- Tomi, egy barátom 100 kg-os felhúzás maximummal érkezett, heti 3 technikai edzéssel a felhúzása 150 kg-ra nőtt. 2 nehéz edzése volt a 24-ből. 
- Uszi, egy 51 éves barátom 85 kilós max-felhúzással indított, nulla ismétlés fekvőtámasszal. Másfél hónap alatt a felhúzás maximuma 130 kg lett és a fekvőtámaszt egész egyszerűen darálja. 

A legnagyobb erőfeszítésükbe az kerül, hogy féken tartom őket. Ésszerű progressziót követve építjük fel az edzésciklus végére a teljesítményüket, hogy ne fussanak bele túlterhelésből fakadó sérülésekbe.

Ők az elsők, akik nagyobb fejlődést mutattak be 2 hónap alatt, mint annak idején én magam. 12 hetes programjuk van most, amiből mindenkinek 4 hét gyakorlat tanulás, és 8 hét általános erősítés. Ebben a 8 hétben nagy gyakorlatvariációval sok képességet edzek az esetükben, mert a kezdő időszakban hatalmas fejlődési potenciál van. Egyetlen olyan mozgásminta van, amire roppant érzékeny vagyok, és ez a felhúzás. Minden tanítványomat felhúzni tanítom meg először. Aki tud felhúzni, az könnyebben tanul meg guggolni, ugrani, futni, stb...

Bár naplózni a blogon nem fogom az edzéseiket, de komolyabb momentumokat posztolni igen!
Az új emberek folyamatosan jönnek hozzám, és csak idő kérdése, hogy az ő kitartásukat is bemutathassam a blogon.

7) Powerbuilder.hu indította el nálam ezt az életstílust. Így kötelező jelleggel Wittman Zsoltinak kell edzenie. Nem tudom, hogy ez számára áldás, vagy átok-e. De amikor azt írja, hogy részletes információt kér... Nos... Olyankor azt kap. 

Röviden és tömören: 90kg volt az utolsó súly, amibe 5 ismétlésnél többet tudtam guggolni. 90 kg felett 5-ig mentem mindig és ez igazából egy lélektani határ lett, ami baromira visszafogott a fejlődésben. Na, Zsoltival most 4. hete dolgozunk együtt, és őszintén szólva kicsi fenntartásaim voltak azzal kapcsolatban, hogy ugyanmá' mé' kell nekem 120 kilóval kezdeni az alapozást... 

Életem legjobb döntése volt, hogy edzőhöz fordultam. A legnagyobb tanulság, hogy az ember lehet bármilyen tájékozott, bármekkora szakértő adott témakörben, Önmagát akkor sem tudja objektíven felmérni. Valamit nagyon alálövök, valamit pedig erősen túlértékelek. Itt van hát a külső szem, aki irányítja az edzésemet, levéve azt a terhet a vállamról, hogy 0-24-ben azon gondolkodjak, hogy milyen edzésprogramom legyen.

Eltelt 4 hét, a kezdő súlyom guggolásban 120 kg volt. Első alkalommal 120-ba guggoltam 6 ismétlést, 2. alkalommal 125-be 9-et, 3. alkalommal 130-ba 9-et, a 4. alkalom, a 135-be maxolás pedig ma lesz. Tűkön ülve várom. Az egyetlen amit bánok, hogy nem 140-től kezdtük az alapozást. Frissítés: 7 ment, mert elfogyott a levegő. :(

Voltak nagy felfedezéseim a lapocka mozgásait illetően. Ezeknek a mozgásoknak az izolált erősítése bizony hatással van nem csak a felsőtest nagy mozgásmintáira, de még a guggolásra és a felhúzásra is. Erről később bővebben írni fogok.

A lényeg annyi, hogy immáron 7 tanítványom van, és a jövőben remélhetőleg ez a szám bővülni fog. Idén szeptemberben megmérettetem magam a Powerbuilder Online kupán, jövő áprilisban pedig megyek OB-re.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.