Hol is kezdjem! Bocs a késlekedésért, nem direkt volt.

Múlt héten vasárnap megrendeztük a 2. országos fegyencedzés találkozót, mely egy össz.calisthenics workshop formájában páratlan sikert aratott. Zsoltival és Jay-el szerveztük, vezényeltük, s hogy őszinte legyek, az egész folyamat egy hatalmas élmény volt, így amikor láttuk kivirágozni az elvetett magokat… Felbecsülhetetlen érzés volt.

Hogy is kezdődött az egész?

4-kor keltem, összekészülődtem, vonatra ültem, felutaztam.

Összegyűltünk, személyesen is megismerkedtem több adminisztrátor társammal, legnagyobb sajnálatomra nem mindegyikőjükkel. Az nekem is feltűnt, hogy Krissz sokkal izmosabb, mint a képeken, viszont a többieket nagyjából jól képzeltem el.

Majd egy kevés késéssel el is kezdtük a mókát. Első körben örömedzést tartottunk, ahol Zsolti barátom egy kicsit sem kímélte az összegyűlt népeket. Elhiszem, hogy bitang erős vagy, meg Te gyúrsz, meg 300-at emelsz és ez az egész könnyű, meg hülyeség, de Te meg hidd el nekem, hogy itt beszartál volna, Barátom!

Egyfajta verseny alapon működött, ha nem voltál képes teljesíteni az adott szintet, kiestél.

Az idő hiánya miatt 3 gyakorlatot tudtunk csak végig zongorázni és Ernő bá’, a csoport egyik legidősebb fiatalembere maradéktalanul teljesítette az elvárásokat. Ernő bá' minden egyes alkalommal leteszi a teljesítményt az asztalra, legnagyobb elismerésemre, fejhajtásomra. Ernő bá’ egy ikon, az Ő hozzáállása, teljesítménye bizonyítja, hogy mozogni sosem késő. Egy másik személy, aki szintén nagy hatást gyakorolt rám, Erik, a mozgáskorlátozott harcos, Komám, Aki fekvőzött, tolódzkodott, akiből egész egyszerűen sugárzott az erő és a tenni akarás, és egyfajta gyermeki boldogság. Megtiszteltetés számomra, hogy Ő a mi közösségünket választotta!

Az örömedzést követően Primal Move-oltunk, Egyházi Böbével, Gáborral és Michellel. Elképesztően nagyszerű volt látni, ahogy az összegyűlt társaság kiemelt figyelemmel itta Gábornak minden szavát, mialatt Böbe és Michell korrigáltak a tagok között. Egy percig sem volt unalmas, kimerítően érdekes volt, hisz aki ott volt, mindenki a legapróbb részletet is próbálta elsajátítani és ilyen szintű mentális összpontosítás mellett, ilyen nehéz gyakorlatokat végezni, brutálisan embert próbáló… lett volna, ha nem lett volna játékos, nehéz, de mégis egyszerű. Leírhatatlan élményt nyújtottak, ha nem próbálod ki, akkor nem is fogod érteni, hogy miről beszélek.

Ez volt az egyik momentuma a napnak, amikor úgy éreztem, hogy érdemes volt energiát fektetni a szervezésbe, mert célt ért. Azóta is több helyen olvasom, hogy a megjelentek bevették a programjukba a primal move egyes elemeit, ami szintúgy büszkeséggel tölt el. Gábor, Böbe és Michell értéket adott nekünk, amit sikerült közvetíteni a résztvevők számára. Őszintén remélem, hogy ezzel jobbá téve a hétköznapjaikat.

De a mókázás itt nem ért véget! A primal move szeminárium után lehetőségünk nyílt letesztelni a fogáserősségünket, szöghajlítás formájában. Ez volt az első alkalom, hogy szöget hajlítottam, de nem az utolsó. Az egésznek a legnagyobb tanulsága az volt, hogy a szöget nem hajlítjuk, hanem GYALÁZZUK!

Balázsik Anikó, mozgásszakértő előadásával egy komoly, mélyenszántó és rendkívül tanulságos anyaghoz jutottunk, amiben kitértünk a hát mobilitásának javítására, megtudtuk, hogy a gyakorlatokat miként végezhetjük nagyobb produktivitással, hogy az ne csak az erőben, hanem a mozgásminőségben és a hátunk egészségében is megnyilvánuljon. Örültem neki, mikor jegyzetelő hallgatókat láttam!

Eztán következett Bajai Attila, Strongfirst bodyweight instruktor előadása, hatalmas sikerrel. Az egylábas guggolás, egykezes fekvőtámasz, támaszmérlegekről volt szó, röviden a saját testsúlyos edzés erőmutatványairól, amit egy, a saját súlyával edző embernek ismernie kell.

Mindeközben néhányan ismerkedtek a vasakkal, sumo deadliftet tanultunk és goblet squat-ot kettlebell-el, majd barbell-el is húztunk egyet. Legnagyobb örömömre mindenki ráérzett a felhúzás technikájára, és ha van még 1 órám, akkor kivétel nélkül tökéletesen elsajátították volna a kedvenc gyakorlatomat, de ennek a MÁV állította időkorlát útját állta. A mai napig szomorú vagyok, hogy töredékét tudtam csak átadni annak, amit akartam, viszont valamelyest vígasztal a tudat, hogy született 3 tökéletes technikájú max, és mindhárom a saját testsúlynál nagyobb húzással, ami első alkalommal nagyon jó!

4:10-kor aztán átöltöztem és sportoltam (futottam) a vonatomra, hazaértem és elégedetten feküdtem le. A rendezvény roppant színvonalas volt és nem csak a megjelent előadók és az általuk átadott tudás miatt, hanem a megjelent sporttársak miatt is, akik jelenlétükkel emelték a rendezvény színvonalát, s e sikernek köszönhetően jutottunk arra a döntésre, hogy jövőre ismét megrendezésre kerül az országos fegyencedzés találkozó. 

Mindemellett pedig sok emberrel ismerkedtem meg személyesen, de ami ennél is fontosabb... Láthattam, ahogy egy közösség kezd formálódni, növekedni. 

Peti

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.