Samu barátomnál olvastam egy cikket, ami tetszett, így gondoltam én is írok egyet a jelenlegi helyzetről.

Időnként meg szoktam szakítani a súlyzós edzéseimet, amit nyilván nem lenne muszáj. Ezek egy fajta tervezett pihenők, a kiégés előtt. Azért jutottam erre az elhatározásra, mert visszatekintvén a sportmúltamra, többször is váltogattam az edzésmódszereket, csak akkor megvártam, amíg kiégtem mentálisan és azt vettem észre, hogy egy-egy ilyen váltás után jobban ment a fejlődés a súlyzós edzésben. Ennek köszönhetően most már tervezetten teszem ezt.

Jellemzően 1-1 súlyzós ciklus 3-4 hónapig tart, amíg maga a program, aztán visszavételként otthon maradok a kettlebelljeimmel és a saját testsúlyommal.

Ilyenkor gyakorolgatok, örömedzések sorozata következik, kipróbálok új technikákat, edzésmódszereket. Igazából ez egy olyan időszak, ahol gyakorlatokat tesztelek, hogy mit építsek be a következő súlyzós ciklusba. Prioritást élveznek a gyengeségek és a robbanékony gyakorlatok, illetve a különböző erőmutatványok, mint a szeghajlítás és azt sem tartom kizártnak, hogy a kártyatépést is kipróbálom.

Miért csinálom ezt és miért nem maradok egyetlen ágon?

Ennek egy oka van, nem versenysportoló vagyok, hanem rekreációs, tehát nálam az edzés maximálisan az örömforrás szerepét tölti be.

Miből állnak most az edzéseim?

Szinte minden héten kapok legalább 3 kétségbeesett levelet, hogy elmarad a fejlődés, nem erősödnek a sporttársaim, pedig megtesznek mindent. Tájékozódnak, rengeteget olvasnak, oktatóhoz járnak… de valahogy mégsem úgy fejlődnek, ahogy ígérték nekik, vagy elképzelték.

Nem tudom, hogy aki most minket olvas, az abban a cipőben jár-e, hogy:

-          hónapok óta ugyanazzal a súlyú kettlebellel bohóckodik

-          hetek óta 1 kiló sem jött az 1rm maxokhoz

-          nem jött fel egy deka izom sem

Röviden: nincs nyoma annak, hogy sportolsz.

Néhány pontban összefoglalnám, hogy mire figyelj, amikor kételkedni kezdesz, mert egy helyben toporogsz…

Jó régen jelentkeztünk. Ennek van néhány oka, de a legnyomósabb az mindenképp a lustaság. Meg a munka, meg az időhiány…

De most itt vagyok és írok!

A bejegyzésnek sztorija van. Egész egyszerű. Nagyot akarok guggolni, 3 héttel ezelőtt megguggoltam egy új személyes rekordot, 150 kg-ot. Viszont bennem is mozog a tenni akarás és az ilyen sikereknek köszönhetően jómagam is bezsongok, mivel emberből vagyok. Meglepő lehet, de tényleg...

Körül nézek a zinterneteken’ és mást se látok, csak fogyókúrás módszereket, fogyasztó diétákat, divat diétákat, retardált diétákat, még retardáltabb banán diétákat, aztán szekta diétákat, harcos diétát, spártai diétát stb...

Aztán körülnézek a világban és látok egy csomó megkeseredett embert, akik az alapján válogatják meg a pajtásaikat, hogy ki mennyire van kitesizve. Aki nincs kitesizve, azokat mindenképp maguk alá sorolják be a társadalmi ranglétrában. Hála Istennek ez még nem az átlag és biztos, hogy Te, aki rendszeresen olvasol minket más vagy és ezért most virtuálisan kapsz is egy vállon veregetést. Sőt, tudod mit? Meg is ölellek! De bazzeg, itt egy puszi is.

Ez a mainstream. Fogyni, fogyni, fogyni. És annyira erősen tömik tele az ember agyát, hogy akarva akaratlanul is nekiállsz diétázni.

Nos, nálunk nem ez a mainstream. Nálunk a mainstream az, hogy nőni, erősödni, nőni és erősödve nőni.

Ehhez igazából minden a rendelkezésünkre áll. Az edzés (tudjuk, hogy milyen gyakorlatokat alkalmazzunk és hogyan), az egészséges lustaság (szeretünk nagyokat aludni), és bizony a táplálkozási szokások is (szeretünk sokszor nagyokat enni).

És ne izgulj a felszedett zsír miatt. Ha erős ember vagy, akkor az önbizalmad is teljesen rendben lesz. Akkor majd nem akarsz úgy kinézni, mint ha erős lennél, mert erős leszel bazmeg'!

Mielőtt tovább olvasnál, fontos tudnod, hogy nem kívánok vitába szállni egyéb táplálkozási rendszert alkalmazó normális-, vagy teljesen idióta emberekkel azzal kapcsolatban, hogy mi az egészséges, vagy mi a jó. Nem vitaindítónak készül a cikk, hanem egy működő módszert kívánok bemutatni, aminek _nem_ az egészségmegőrzés a célja, hanem az, hogy nagy legyél. Szóval ha nőni akarsz, olvass tovább!

És az Ő 580 kg-os guggolása! Beszarás, hogy mire képes az ember! 

Edzeni szeretnék, erősembert, erőemelést, de mindig kiküldenek a teremből? Nyomasd otthon! Ezenkívül, ha valaki tud jó helyeket különböző városokban, ahol viszonylag szabadon lehet edzeni egy-egy délután kommentben szívesen várom a címeket, hiszen lehet sokan nem is tudunk olyan eldugott zug termekről, ahol még lehet igazán jót edzeni, ahol nem szólnak le téged a magnézia miatt, vagy nem néznek furcsán ha guggolsz vagy felhúzol netán. Az sem hátrány ezeken felül, ha nem basznak ki a teremből, mert esetleg egy "ÁÁáááá" elhagyja a szádat felhúzás közben :D

Alábbiakban egy otthoni edzőtermet, pontosabban a sajátomat szeretném bemutatni. Későbbi cikkeimben az edzésről is szó lesz, ez viszonylag egy rendhagyónak mondható cikk.

Nem tűntem el, itt vagyok! 

Mi történt és miért nem írtam?

Az történt, hogy 2500 swing után begyulladtak a könyökeim. Egyiknél kívül jelentkezett a fájdalom, a másiknál belül. Miért kellemetlen ez?

Mert azóta nem tudtam csinálni a programot.

A könyököm állásában már nem fáj, viszont ha egy kicsit is tekeredik az alkarom, vagy egy kicsit lazábban tartom, akkor bizony még nagy a fájdalom. 

Swingelgetni tudok, de 10-15 ismétlés után megadja magát a könyököm és az azt követő 2-3 napban fáj. Ha nem swingelek, akkor viszont nem fáj, csak reggel ébredés után.

Közben teszteltem más gyakorlatokat, hogy melyiknél fáj, melyiknél nem.

Ahol a fogás folyamatos tenzió alatt van, ott nem jelentkezik fájdalom, ha csak nem hirtelen oldom fel a feszítést. Így nehezebb, rúddal végzett guggolások és nyomások, illetve elemelés közben sincs gond. A probléma a robbanékony gyakorlatokkal van, ahol a lazít-feszít folyamat pillanatok alatt megy végbe. Ilyenek a lendítések, felrántás, kettlebellel és rúddal egyaránt, szakítás kettlebellel... 

A megoldás egy orvos lenne, viszont erre nem nagyon jut most időm. Majd ha úgy jön ki a lépés, hogy kevesebb meló lesz a munkahelyen, akkor elkéretőzöm és megnézetem magam. Mivel nem hinném, hogy ez egy 20 perces móka lesz. 

A vizsgaidőszak egy egész jó időszak arra, hogy átgondoljam, hogy mit csináltam eddig.

Ilyenkor mindig megnyugszom egy kicsit az edzéscélokkal kapcsolatban, az edzéseket nem hagyom ki, csupán visszaveszek. Nem szeretnék mentálisan kiégni, mivel az edzés technikai része x súly felett már komoly mentális jelenlétet is igényel.

Hol is kezdjem! Bocs a késlekedésért, nem direkt volt.

Múlt héten vasárnap megrendeztük a 2. országos fegyencedzés találkozót, mely egy össz.calisthenics workshop formájában páratlan sikert aratott. Zsoltival és Jay-el szerveztük, vezényeltük, s hogy őszinte legyek, az egész folyamat egy hatalmas élmény volt, így amikor láttuk kivirágozni az elvetett magokat… Felbecsülhetetlen érzés volt.

Hogy is kezdődött az egész?