Hellósztok ám, elnézést a hosszú kihagyásért. Igazából nincs fontosabb dolog az írásnál, de kénytelen voltam néhányat előrébb helyezni a fontossági sorrendben. Például az edzést. Étrendi kísérletezést. Edzéskísérletezést. Suliba is bejártam, odafigyeltem. Szóval rendkívül elfoglalt voltam. A többiek is.

De most felszabadultam, tehát írok, méghozzá nem másról, mint a technikát és ezen keresztül a teljesítményt is csorbító hiányosságról, a mobilitásról.

Mennyire lehet fontos egy ember életében az ízületi mobilitás és milyen hatással lehet ránk ennek hiánya?

Bármily meglepő, mindhármunknak jelen van a kettlebell, vagy girya – ki hogyan hívja – az edzésprogramunkban. Nem véletlenül.

Eltekintek attól, hogy a golyó történelmi hátterét leírjam. Vagy… inkább mégsem. Tehát a golyó történelme:

Múltkori cikkemben általánosan beszéltem az erősember sportágról, azonban most szeretném egy kicsit részletesebben bemutatni a gyakorlatokat, de csak a fő számokat, amelyekkel sűrűn lehet találkozni egy-egy erősember versenyen. Megpróbálom elmagyarázni, és leírni, mi a gyakorlat titka, hogyan kell csinálni, hogyan érdemes.

Ebben a kis írásomban szeretném bemutatni az erősember sportágat, egy teljesen szubjektív szemszögből, hiszen sem versenyző, sem edző nem vagyok, csak 4 éve megcsapott az erősember szele, és azóta szerelmes vagyok bele, így nem lehet objektív sem. Nem vagyok író, így az esetleges hibákért elnézést kérek.

Az erő relatív jelenség, sok tényező alkotja, tehát létfontosságú, hogy ezeket a feltételeket pontosan írjuk le, mikor az erőről beszélünk. Példának okáért, az izomerő változik az ízületek bezárt kapcsolódási szögének, a kapcsolódási pontok orientációjának, a mozdulat gyorsaságának változásával, valamint függ a munkát végző izomcsoporttól és a mozgás típusától, tehát teljesen fölösleges az abszolút erőről beszélni anélkül, hogy meghatároznánk azon feltételeket, melyek alatt generálódik. 

        Yuri Verkoshansky, Mel Siff

A sport nevében is benne van: valamit az erővel kell kezdenünk, ha sikeresek akarunk lenni ezen a területen. Az elvártakkal ellentétben viszont meglehetősen sokan vannak azok, akik úgy gondolják, hogy az erő volt, van, lesz, vagy, ha nincs, akkor majd jönni fog, „mint a nagyszerű halál”, csak nagyokat kell emelni. A sportot űzők nagy százaléka nem tudja, mivel dolgozik; nem tudja, mitől, s hogy lesz erős, ezért sokan már az előtt hanyatlásnak indulnak, mielőtt még igazán a magasba emelkednének. Anélkül, hogy megértenék az erő jelenségét, a mikéntjét, belerohannak a súlyok és „edzésrendszerek” kellős közepébe, s párak követendő példája, és a tudomány invesztálása helyett erővel próbálják pótolni, amit ésszel kéne. Mikor házat építünk, a téglákat nem téglákkal tapasztjuk egymáshoz, hanem egy bizonyos kötőanyaggal, ami a fal egy alapjául szolgál majd az építőkockák mellett. Ha van egy halom téglánk, elegendő hat palotára, de nincs meg a megfelelő anyag – vagy van anyag, de szarul előállítva –, akkor nincs jövőnk. Próbálkozhatunk, de minek? Még az alapokat sem tudnánk lerakni.
Yuri Verkoshansky és Mel Siff olyan erőedzők, akik jó pár palota alapjait lefektették már.

Pár hete ismét közel kerültem a tavaly nyár végén elszenvedett sérülésem megismétlődéséhez.

Hogy elmeséljem mi is történt:

A táplálék kiegészítők területe egy eléggé ingoványos talaj. Legnagyobb sajnálatomra az emberek teljesen képtelenek különbséget tenni anabolikus szteroid és táplálék kiegészítő között. Ami a legcsodálatosabb ebben az egészben, hogy született egy Fegyencedzés nevű – amúgy korszakalkotó remekmű – könyv, ami tulajdonképp elképzelhetetlen mélységű illúzió tengerbe dobja az olvasóját, illetve az átlagember, aki a szteroiddal említi 1 lapon az étrend kiegészítőket.

Alapvetően két féle szteroidot különböztetünk meg egymástól, az anabolikus és a kortiko-szteroidokat. Mindkét csoportban a szervezetben megtalálható, termelődő hormonok szintetikus változatai találhatók.
A kortikoszteroidok, ismertebb nevükön gyógyszerek, kereskedelmi forgalomban kaphatók, némelyikük vény nélkül kiváltható, gyulladáscsökkentő hatású készítmény. A kortikoidról lesz még szó később a cikkben, meg nem is ez az elsőszámú célpontom, ezért most kihagynám, hogyan és milyen koncepció alapján készülnek a kortikoszteroidok.

Előre is elnézést a bunkó rohadék stílusom miatt, de írás közben nem ritka, hogy elragadtatom magam, s, ha ilyen agyonrágcsált témával találkozom, amiben mégis ennyi "szakértő" van, s még több olyan, akinek tényleg semmi köze az egészhez, és okoskodni próbál, meg beadagolt tévhitek alapján tájékozódik, akkor esélyes, hogy kimozdulok a nyugalmi állapotból.